Majsai fiatalok látogathattak el a Kígyós és Üllés határában zajló régészeti feltárásokhoz a Konecsni György Helytörténeti Gyűjtemény szervezésében. A Dózsa György Gimnázium és az Arany János Általános Iskola diákjai Wilhelm Gábor, a kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa jóvoltából ismerkedhettek meg a régészeti munka rejtelmeivel. A megyehatár közelében zajló ásatások egy épülő földgázvezeték megelőző munkálataiként folynak a területen. A tágabb környezet egyébként bővelkedik régészeti leletekben, hiszen a terület egykoron valószínűleg egy kun előkelőség szálláshelye lehetett. Erre bizonyság a már korábban előkerült kígyósi kun övcsat és sírlelet, valamint a környéken található kunhalmok is.

A jelenlegi ásatás során a régészek valószínűleg az egykori Asszonyszállás települést találták meg, melynek helyét eddig pontosan nem tudták beazonosítani. A települést egyébiránt említi egy 1469-es adománylevél is, melyben Mátyás király a pusztát, illetve annak legeltetési jogát a szegedieknek adományozta. A terület a török időkben a szomszédos Mayosszállással, Csólyosszállással együtt teljesen elnéptelenedett. Asszonyszállás azonban már jóval a XV. századot megelőzően is lakott volt, hiszen a most talált leletek között vannak szarmatáktól származóak a népvándorlás korából, valamint az Árpád-korból előkerült tárgyak is, melyek közül a III. Béla korabeli (1172-1196) rézpénz a legjelentősebb,
hiszen ez nagyban segíti a leletanyag datálását. Az Asszonyszállás-teóriát erősítheti az is, hogy a település templomos hely lehetett, legalábbis erre utalnak a régészek által egy közeli dombon talált templommaradványok. Asszonyszállás valószínűleg IV. Kun László idején (1272-1290) élte fénykorát, hiszen a legendák szerint az uralkodó szívesen múlatta az időt kun szeretői körében és legkedveltebb szórakozóhelye éppen az
egykori Asszonyszállás területén volt.

Az egykori szállásokat nem a jelenlegi településszerkezet szerint kell elképzelnünk, hiszen azok jóval lazább szerkezetű, tanyás jellegű helyek voltak, melyek általában egy központi építmény, általában templom köré csoportosultak. A településeken például utcák sem voltak. Szinte mindenki állattartással és mezőgazdasággal foglalkozott, ezt bizonyítják a nagy számban előkerült állatcsontok is.

Tóth Viktor múzeumigazgató