Farsang utolsó vígságos napja húshagyó kedd. E záró napot és a nagyböjt kezdetét ebben az évben is múzeumpedagógiai foglalkozásokon ünnepeltük. Idén február 8-án Napsugár óvodások, febr. 12-én pedig Szent Gellért óvodások érkeztek a múzeumba, hogy 10 órától délig egymást követő érdekes eseményeken ismerkedjenek meg e jeles napok népszokásaival.

Az óvodásokkal, óvó nénikkel előbb „álarcba bújtunk”, maskarákban, maszkokban ugróst táncolva mókáztunk, majd a farsangvégi „tuskóhúzás” szokásának eredetéről meséltem nekik: A farsang a párválasztás ideje. Egyszer egy királyfi is házasodni készült. „Álruhába”, kocsis ruhába öltözött, hogy a leány ne a koronáját, hanem a szívét szeresse meg. A falu gazdag leánya „csak nézett, de nem látta” ki kéri őt feleségül. Visszautasította a jelmezbe bújt szegény legényt. Végül hiába mondott igent a királyi ruhának, hoppon maradt. Híre ment büszkeségének, és többé senki se kérte feleségül a nagyravágyó leányt.

E mesét a Majsán is ismert tuskóhúzással fejeztük be. „Húshagyó, itt maradt az eladó!” – kiáltották az óvodások, közben a rönköt együtt húzták kötéllel a díszes ruhába öltöztetett és „pártában maradt” vénleány-bábuhoz.

Ezután ünnepi farsangi fánk készítéséhez hívtam az óvodásokat. Kíváncsian lesték a megkelt tésztát, közösen nyújtották, szaggatták és sütötték. Jóízűen addig kóstolgatták a lekváros, porcukros finomságot, múzeumi-hagyományőrző „pampuskát, pánkót”, míg mind elfogyott. A jól végzett munka örömével hangosan így búcsúztunk a farsangtól: „Itt a vége, fuss el véle!” Végül tükörben nézték, ahogy „lehull az álarc” róluk.

Elcsendesedve beszélgettünk a farsangi bőségről-megengedésről, és az azt követő böjti egyszerűségről-lemondásról, hamvazó szerdáról.  Miközben ujjaikkal tapinthatták a hamut, feltettük a kérdést: Mi emberek tudunk-e meleget és fényt adni magunk körül, míg végül mi is elégünk, mint a fa, a barka? A böjt óvodai értelmezéséhez böjti mondókát tanultunk, melyben a fül, a szem, az orr, a kéz, és a száj lemondásait mondogattuk. A húsevés elhagyását játékosan dramatizáltuk Csont király és Cibere vajda csatájában, mikor a böjti savanyú, ciberés ételek győzedelmeskedtek.

E témanapokat Ünnepkörök – népszokások címmel „Közösen tanulva-tanítva Kiskunmajsán és térségében” TÁMOP-3.2.13-12/1-2012-0206 nyertes pályázatunk keretében tartottam meg. Köszönöm, hogy a kisgyerekek óvónők kíséretében ilyen érdeklődve és nagy létszámban igénylik foglalkozásainkat, mint tették ezt októberi-tájházi Dióbáb-dióbál, és decemberi Advent-karácsonyi témanapokon is. Húsvét előtt újra találkozunk!

Terbe Éva múzeumpedagógus