Ha újrakezdeném akkor is ezt választanám ez egy szép szakma – fogalmazza meg egyszerűen a kovácsként ledolgozott élettel maga mögött Juhász Zoltán. A Konecsni György Helytörténeti Gyűjtemény indította útjára a helytörténeti órák elnevezésű programsorozatát, melynek legutóbbi foglalkozásán egy napjainkban már kihalófélben lévő kovácsmesterséggel ismertették meg a gyerekeket. Rácz Sándor és Csík Antal helytörténész vezetésével a gyerekek bepillantást kaphattak e régi mesterség rejtelmeibe.

A kovácsok mestersége persze nem merült ki a fémből munkált használati tárgyak készítésében, az ő dolguk volt a lovak patkolása is. Időnként azonban kisebb alkatrészek, szerszámok gyártásával, javításával is foglalkoztak.

A lópatkolás a kovácsműhely előtt folyt. A fuvóban a szén mindig begyújtásra készen várta a kuncsaftokat. Ez ma már árammal működik, áramszünetkor azonban mechanikusan, lábbal pumpálták a tüzet tápláló levegőt. Az alaktalan anyag a kovács keze munkája nyomán ölt formát. A kovács az, aki a vasat idomítja. Zoli bácsi ácskapocs készítést mutatott be a gyerekeknek.