Egész napos családi foglalkozások a Tájházban
Több generáció egyidejű részvételét biztosító informális programsorozat

2010. október 2. 10-16 óráig Az Ősz kincsei, Szüret

Idősek Világnapja, október elsejéhez közeli napot választottam a tájházi családi napnak.

Ősz és Szüret, az idős emberek életbölcsességének „betakarítása” átadása-átvétele. Ősz és Szüret, a természet rendje szerint a termés betakarításának ideje. A családi nap alkalmas mindkét jelentéstartalmat képviselni.
Az ősz, mint évszak minden kincsével, terményével megjelent a Tájházban. Az ősszel érő gyümölcsök, szilva, szőlő, alma, őszibarack, körte, dió, mogyoró, a különféle zöldségfélék, szántóföldi növények, burgonya, fűszerpaprika, kukorica, napraforgó része volt a kötetlen, informális programsorozatnak. A betakarított és kiállított terményeket díszítésre, étkezésre, munkafolyamatok bemutatására használtuk. Játékos -, kézműves foglalkozások alatt sok-sok egyéni ötlettel különféle alkotások készültek belőlük. Fiatal és idős egyaránt megmutathatta kreativitását. Nagyszüleinktől megtanulhattuk a természetes anyagokból készült legegyszerűbb játékok készítését, amikkel gyermekkorukban játszottak.

A kézzelfogható gazdagság mellett láthatatlanul jelent meg idős szüleink, nagyszüleink csendes békéje. Csak jelenlétükkel volt hiteles e nap, csak velük érthető igazán a Szüret. Ők éreztették meg minden gazdagságával az Őszt.
A fiatalabb korosztályoknak, generációknak még szükségük van a szemléltető bemutatásra, hogy mélyebben megértsék azt a tudást és bölcsességet, amit időseink hordoznak. Szükség van a cselekvésre, hogy gyakorlatban láthassák azokat a munkafolyamatokat, amik időseink életének alkotórészei voltak. A családi napon ezért a nagyszülők mondták el, mutatták be gyermekeiknek, unokáiknak élettapasztalatukat, az őszi munkákat. Szilvalekvárfőzés, diótörés, szőlődarálás és préselés, paprikafűzés, kukoricafosztás váltották egymást. Ők adják gyermekeik kezébe a tárgyakat, s együtt tevékenykedtek. Így együtt lehettek, átadhatták és átvehették a szokásokat, s a fiatalok megérezhették egy egész élet bölcsességét.
A nap folyamán tízórai után a kemencénél melegedhettünk. Hagyományos szüreti ételeket ehettünk. Uzsonnára a sok gyümölcs és must mellett megkóstolhattuk az elkészült szilvalekvárt. Versek, mesedramatizálás, vetélkedő, népi játékok, termésekből báb- és játékkészítés, valamint zöldségszobrászat tarkította a napot. A parasztházaknál hagyományosan megszólaltatott hegedű, citera és furulya mellett az együtt végzett „munkák” után daloltak és táncoltak. A Tájház Szüret ünnepnapját mi is zenével, énekkel, népi játékkal színesítettük.

2010. november 13-án Szent Márton családi nap a Tájházban 11-17 óráig

Az ünnep egyik legfontosabb részeként Szent Márton toursi püspök életét, legendáját ismertük meg, aki Pannóniában született 316 táján, Savariában, a mai Szombathelyen. Előbb katona volt, majd Isten szolgálatába állt.

Márton nap jeles dátum a kalendáriumban is. Akkor tartották meg az utolsó vásárt, kifizették a béreket, lerótták a tartozásokat. Megérett az újbor, a borbíró feladatának tekintette a bor bevizsgálását. Kezdődhettek a lakomák, mert a tömött libák is meghíztak.
A családi nap résztvevői Szent Márton alakjának felidézésével életéről és koráról szerezhetnek bővebb ismeretekek. Legendás jócselekedetét, valamint püspökké szentelés elől liba ólba menekülését dramatizáltuk. Kézműves foglalkozásokon lúdtollal dolgozhattak, tökfaragással mécseseket alkothattak, majd Márton-napi jócselekedet-lampionokat készíthettek. Még a legkisebb ujjacskák is megtanulták a nagymamáktól, hogyan készül az igazi lúdgége tészta. Libával kapcsolatos mesék, versek, időjárási megfigyelések és jóslások, étkezési szokások, munkák felelevenítése közben ludaskása készült, mert a mondás szerint „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”.
A nap zárásaként napjainkban országszerte közkedvelt Márton – napi szokást elevenítettük fel. A sötét utcán világító mécsesek, töklámpás útjelzők közt egymásra vigyázva lampionos sétával, énekszóval vittük a tüzet, a jócselekedetek jelképét a múzeumból a Tájházba.

Advent – Karácsony családi nap a Tájházban 2010. december 18-án 10-16 óráig

A barlang, a születés szerénysége átsugárzott a Tájház természetességébe. E melengető családi nap folyamán a csendes várakozásról, az adventről, majd a karácsonyi örömről, békéről irodalmi és zenei részletekkel ajándékozzuk meg egymást. A bölcső mellett altató, ringató dallamokat dúdolva idéztük fel egyik népszokásunkat, a bölcsőcskét.
A paraszti házakban a tisztaszoba szentsarkába helyezett asztalt nagy tisztelettel, szeretettel vették körül. Ünnepélyes alkalom, vagy fontosabb családi esemény alkalmával ülték körül.
A karácsonyi asztal abroszának varázsereje volt. Gondosan terítették fel, megbecsülték, mert abból vetették a jövő évi gabonát. Az asztalra, az abroszra tudatosan válogatták a különféle étkeket, melyek mindegyikének gyógyító erőt tulajdonítottak. Az asztal alá, tehát az abrosz alá szalmát tettek, mely a betlehemi jászolra emlékeztetett. A gabona, búza, mezőgazdasági eszközök, lószerszámok karácsonyi asztal alá helyezésével Isten segítségét és áldását kérték mindennapi munkájukra, megélhetésükre.
A Tájház tisztaszobájának asztala körül mi is emlékezünk e hagyományos egyszerű karácsonyokra. Hagyományos ételeket kóstolunk. Felelevenítjük a régi köszöntőket, a kántálást, betlehemezést.
A kemence melegénél mézeskalácsot díszítettünk. Angyalt, csillagot, csengettyűt gyertyás karácsonyi asztaldíszt készítettünk, melyekkel az igazi ünnepen egymást megajándékozhatták.

Kétszáz évvel ezelőtt még nem állítottak karácsonyfát. A karácsonyi asztalt termőágakkal, virágzó Borbála-ágakkal és kis edénykében karácsonyra kihajtott Luca-búzával díszítették. A virágzó gyümölcsfaág, örökzöld fenyőgally és zöldellő búza mind az életet, Jézus születését jelenti. A termőágakat dióval, almával, szalma- és papírdíszekkel, mézes süteményekkel öltöztették.

Ezt a hagyományt elevenítettük fel családi ünnepnapunkon, amikor együtt, egyszerűen emlékezhettünk Jézus születésére, az örömre és békességre, a családra és gyermekségre, az otthonra és szülőföldre.

Nagyböjt – Húsvét családi nap a Tájházban 2011. április 2-án 10-16 óra

A húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe. Időpontját 325-ben az első niceai zsinat határozta meg, a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnapra helyezte. Mivel mozgó ünnep, így évente mindig más időpontban, de egy napon, egyszerre tartja a keresztény világ. E naphoz igazodnak a farsang végi, és nagyböjti hagyományok.
A családi nap egyik fontos eseménye a húsvéti kézműves foglalkozás és a tojásfestő hagyományos minták gyűjtése mellett egyik nagyböjti vallási hagyományunk helytörténeti vonatkozású bemutatása. Kicsiben újra felépítettük, és maketten láttattuk Kiskunmajsa lerombolt Kálvária kápolnáját, és stációit. Értékes néprajzi és helytörténeti élménnyel gazdagodhattak a családok.
A családi napon a húsevés és böjtölés, (megengedés és lemondás) „csatáit” játékosan dramatizáltuk. Konc király és Cibere vajda a nagyböjtben szinte naponta megküzd egymással.
A nagyböjt heteit, néprajzi megnevezéseit társasjátékkal szemléltettem, melyet érdeklődéssel játszottak. Hamar megértették az új játékszabályt: a dobott pontokkal nem önzőn futunk előre, hanem figyelmesen, jótékonyan megosztva arra törekszünk, hogy együtt érjünk a célba.
A nagyböjt a társasjátékon is Hamvazószerdával kezdődik, és húsvétvasárnapig tart. A gyermekek játékosan értették meg, hogy bár a böjti hetek alatt nincs mindig szigorú hústilalom, de egyénileg vállalt kisebb személyes böjtöléseket kezdeményezhetnek. Kis tapasztalásokkal tanulni kell a lemondásokat, edzeni magunkat, hogy az életben talpon maradjunk, ne essünk el. A gyerekeknek is meg kell tanulni a lemondásokat, hogy felnőttként ne győzze le őket kisebb-nagyobb nehézség.
A böjti ételek készítését szülők, nagyszülők segítették, elfogyasztását nagy tetszés és recept cserék követték.
A Kálvária stációiról, virágvasárnapi szokásokról, barkaszentelésről, a nagyhét jeles napjairól, húsvétvasárnapról, húsvéthétfőről érdekes, változatos kis feladatok megoldásával gyűjthettek ismereteket.